Pécsvárad - Zengő túra
Úgy éreztem, hogy ez lesz az ősz utolsó igazán szép, meleg, kellemes hétvégéje, és kellene kirándulni még egyet ebben az évben. Persze nem túl hosszút, de azért szerettem volna ha tartalmas lesz. Így esett, hogy megesett, hogy a Mecsekbe mentünk kirándulni a Mecsek legmagasabb pontjához és a kilátóhoz.
Szerettem volna végre eljutni Pécsváradra és onnan a Zengőre! És ha már Pécsváradon vagyunk, akkor persze a várat is megnézzük. Főleg, hogy listás vár (tudod... a Mo. kedvelt várai között is szerepel, ha még nem láttad volna, akkor KLIKK IDE és megnézheted ).
Szóval elutaztunk Pécsváradra (hát sajna nekünk autóznunk kell előbb, hogy eljuthassunk a túrázós helyekre), és előbb megnéztük a várat. Ha érdekel, hogy milyen is volt, akkor KLIKK IDE és megtekintheted.
A vártól indult a túránk. Az autót ott is hagytunk a vár előtti parkolóban. Szerencsére ingyenes volt, úgyhogy emiatt nem kellett aggódni.
Nagyon szép idő volt! Ilyen meleg már rég volt! Főleg október végén! Oly annyira jó volt, hogy rövid-ujjúban kirándultam - október végén!
El is indultunk az utunkon. 0.0-ás térképpel a kezemben (tudod...a mit a netes turista-térképről szedtem le és nyomtattam ki. Ha még nem jártál volna azon az oldalon akkor KLIKK IDE és megbarátkozhatsz vele... nagy segítség!)
Miután a kedves pénztáros hölgy a várban elmondta, hogy az egyik túraútvonal nem igazán ajánlott, mert kétes alakok laknak arra, és hogy a turisták is panaszkodtak már.... Egy kicsit módosítottunk az eredeti terven és elindultunk a másik úton.
Mi most ezt az utat jártuk meg:
A vártól elindultunk a kényelmes beton úton.
Csak előre, amerre az út is vitt. Térkép szerint ez kivezetett a városból egyenest az általunk választott túraútvonalhoz. Egy ideig a városban haladtunk kifelé. Útközben látnivalók.... Lehet hogy megérné akár csak Pécsváradon körbenézni. Számos templomot nem vettünk most górcső alá.
No de ezt az érdekes kutat kielemeztük.
Vagy legalább is megnéztük, hogy még működik-e.
Mentünk egyenest előre, és a házak kezdtek fogyatkozni, ahogy az út is összébb ment. Viszont a turistajelek itt már annál jobban láthatóak voltak.
Elég hamar el is értük az erdős részt. Ez a túraútvonal már az igazi túrázás érzetét adta. Nagyon szép őszi napunk volt, és nagyon szép volt az erdő!
És szerencsére a jel is megvolt. Innentől kezdve egy elég hosszú szakaszon a sárga sávot 
követtük.
követtük.
Persze a kisebb elágazásoknál, főleg ahol a turistaútvonal az erdészeti úttal találkozott, és még a jelek sem sikítottak, ki kellett elemezni, hogy merre az arra, és hogy jó irányba megyünk-e.
De szerencsére meglettek a jelek is, továbbra is a sárga sáv, és az út is.
Az őszi Mecsekben való kirándulásnak megvolt a maga varázsa. A színes száraz levelek... a termések...
Nagyon szép levelek voltak, igazi őszi színkavalkádban úszott az erdő, a levelek és az egész táj! Anya meg csak szedte és szedte és szedte. Egy idő után már nem volt elég a zacskó és elő kellett venni az egyik szatyrot.
.... nem győztük szedni őket. Alkotáshoz kiválóak!
Szépen lassan haladtunk...egyre meredekebb kaptatókon. Persze megint voltak elágazások, amik majdnem megvezettek és eltévedtünk. De szerencsére néha jöttek velünk szembe, úgyhogy tudtunk hogy merre lesz a helyes irány.
Már egy kisebb bevásárló szatyorni terméssel mentünk és mentünk, amikor elérkeztünk egy táblához.
Ennek mindig örülünk, mert ilyenkor legalább tudjuk, hogy jó irányba haladunk.
És nicsak mit találtam a táblán.... a Zengőben egy vár is volt?!? Nem is hallottunk róla... tán már nyomát se látni. De most már legalább van egy leírásom róla. Ha érdekel, akkor egy kis nagyítás után a képen látható szöveg olvasható!
Ahogy a következők is! Ennél hitelesebb leírásokat keresve se találtam volna.
És egy kis bölcsesség a túrázóknak..... Azt hiszem, hogy a másodikat megszegtük, de másik kettőt mindig betartjuk!
Miután kielemeztük a táblát irány tovább.... fölfelé. Úgy tűnt, hogy a java még csak most jön!
Egyre meredekebb emelkedő vitt fölfelé, továbbra is a sárga sáv jelzést követve. Ezt már csak pihenőkkel lehetett kibírni, hogy ne tűnjön lábkínzó erőltetett menetnek.
jelzést követve. Ezt már csak pihenőkkel lehetett kibírni, hogy ne tűnjön lábkínzó erőltetett menetnek.
No meg gyűjtögetéssel.
Haladtunk fölfelé a meredek emelkedőn.... mintha soha nem akart volna vége lenni.
És akkor úgy tűnt, hogy felértünk.
Végre...
A lihegés helyett itt már a tájat is tudtuk csodálni.
Itt már csodálatos volt a kilátás. Még jó... egy csomót jöttünk a hegynek fölfelé!
Fáradt túrázóknak pihenőhelyet is kialakítottak. Egy fedett házikóval... afféle esőbeálló. De sütögetős hely is volt kialakítva. Hétvégi kirándulós-piknikezős naphoz ideális.
És mellette még ez a fantasztikus kilátás is!
No de hol volt a kilátó?!? Kerestem, de nem találtam! Pedig ha megérkeztünk, akkor itt kellene, hogy legyen. Hát ja.. ha megérkeztünk volna. Mert ahogy elnéztem a másik irányba és az erdőbe, látható volt, hogy még mindig van emelkedő! Még mindig nem vagyunk a legtetején a hegynek!
És még milyen emelkedő várt ránk! Azt a büdös mindenit, hogy az utolsó etap milyen kemény volt!
Rövid táv volt, de annál meredekebb. Szegény lábunk, hát még szegény tüdőnk!
De végre megérkeztünk. Végre a Zengő tetején. Korábban egy kicsit mintha elkiabáltam volna.... de lényeg, hogy felértünk.. felértünk egészen a kilátóig.
Ami persze nem is igazi kilátó, mérőtoronyként említik. De szerencsére nyitott ajtók vártak és fel lehetett menni a tetejére és akárcsak egy normális kilátóban, itt is körbe lehetett nézni, és meg lehetett csodálni a 360 fokos panorámát! És hogy milyen is volt?!? KLIKK IDE, és a kilátóról szóló külön bejegyzésben megnézheted, hogyan jutottunk fel, és hogy milyen csodálatos látvány fogadott minket.
Közben a kilátó környékén is körülnéztünk.
Meglehet hogy az emlegetett Zengő-vár nyomait is megtaláltuk. Meglehet hogy itt épp a várfal-maradványokon állok.
S bár itt is volt pados-kiülős-sütögetős rész, de épp foglalt volt. Egész családok voltak itt fent és töltötték épp hétvégi pihenőjüket. Úgyhogy nekünk csak a puszta természet lágy öle maradt.
Miután kinézelődtük magunkat megvitattuk, hogy nem megyünk tovább Püspökszentlászló felé, mert akkor tényleg nem érnénk vissza időben. No meg a lábunk is alig bírta már, úgyhogy közös megegyezéssel indultunk is vissza ugyanazon az úton amerről jöttünk.
Lefelé persze gyorsabban és könnyebben haladtunk. Még ezt a vadász lest is meg tudtam nézni.
De aztán csak megszólalt bennem a kisördög, hogy miért akarunk ugyanazon az úton visszamenni. Főleg ha sietünk, mert lassan kezd utolérni a szürkület. Úgyhogy előkaptam 0.0-ás térképemet és addig szugeráltam, hogy úgy döntöttem, hogy levághatnánk az utat.
Egy jelöletlen utat mutatott a térkép, ami úgy tűnt, hogy a műútra vezet ki. És milyen szerencsénk volt! Így is lett. Beton út és autók!
És még táblák is! A Mecsekben nagyon szeretik a turistákat, és gondoskodnak róla, hogy ne tévedjenek el.
Immáron a műúton haladtunk visszafelé Pécsváradra. Sokkal könnyebben és gyorsabban haladtunk.
És közben mit látok.... egészen idáig fel lehetett volna jönni kocsival! Ők már biztos rutinosabbak, vagy még nálam is lustábbak. Vagy csak van itt valami jó kis pihenőhely, ahova több csomaggal jöttek, mint mi a kis hátitáskánkkal. De legalább most már ezt is tudom.
Szedtük a lábunk at lefelé, mert úgy tűnt, hogy a szürkület kezd utolérni minket.
A község központjába értünk ki.
Már csak a várat kellett megkeresnünk.
És bizony... szinte sötét lett mire visszaértünk a kocsinkhoz.
Jó kis túra volt ez! És végre láttam a Zengőt! Kellemes nap volt, egy igazán kellemes, fárasztó, de mégis felüdítő túra volt!
Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése