Kantavár

Kantavár

Orfű felé igyekeztünk egy hétvégét eltölteni a környéken. S úgy gondoltam, ha már nincs még az a napsütéses jó idő a fürdésez és időnk is engedi, akkor megkereshetnénk az egyik Mecsekben eldugott várromot, a Kantavárat.

Még a szép nagy hosszú Magyarország várai listának a szerkesztésekor találkoztam ezzel a rommal (ha még nem láttad volna, akkor KLIKK IDE), és rá is került a gyönyörűszép térképemre (ezt is megnézheted.. KLIKK IDE). Így már könnyen újra felidéztem, hogy Orfű felé milyen látnivaló akadhat. S ahogy megláttam, hogy milyen közel leszünk, meg is született az ötlet, hogy akár egy kisebb túra keretén belül meg is nézhetnénk.

A térképen is összeállt az útvonallal.... Újfent segítségül hívtam az online turistatérképet, KLIKK IDE, ha még nem láttad volna.

A kiszemelt pontnál meg is álltunk. Itt az út mellett elég széles leállósáv is volt.

Ahogy a térkép is jelölte, ott egy jelöletlen út vezetett be az erdőbe (ez esetben a jelöletlen út egy földes út volt). Jóóó széles földes-út... amolyan erdészeti út.

Ezen mentünk egészen addig, míg a térképen is jelölt turista utat elértük. A sárga kört  követtük, miután meglett.

Könnyen haladtunk a széles földes úton.

Majd a zöld kereszt  is becsatlakozott... itt már mindkettő jelet követtük.

Az út továbbra is a jó széles földes út.

Aztán a turistajel elkanyarodott egy kevésbé barátságos túraútra. És még lejtősebb lett a terep.

Ezen mentünk egészen addig, amíg el nem értünk újra egy széles földes utat.

Itt a kereszteződésben  nemcsak jelek egész hada, hanem még egy táblácska is mutatta, hogy melyik irányba hova jutunk el.

Mi itt a piros sávot  választottuk. Ez vezetett tovább a vár irányába.

Ezen az úton jutottunk el a vár romjaihoz vezető  jelzésű túraúthoz.

Innen már csak pár 100 méteren keresztül követtük a jelet.

Elértük egy árokhoz is. Ez már gyanúsan egy várárokra hasonlított.

S az árok után mindjárt egy meredek emelkedő... nagyon gyanús volt. Mert hogy a várak hol máshol állhatnak, mint egy dombtető tetején. És a jel is erre mutatja az utat.

Hősiesen megindultunk a kaptatón.

S lám... valóban ... a vár romjai a dombtető tetején vártak ránk.

Kantavár legendája

A mohácsi vész után a Mecsek északi oldalán álló elhagyott sziklavárban egy Kanta nevű rablólovag ütötte fel a tanyáját. Innen járt szörnyű kalandokra, s idehordta, itt rejtegette a sok rabolt kincset. Nemkülönben a messzi vidék leggyönyörűbb leányát, akit szüleitől ragadott el. Első szándéka szerint valamelyik gazdag töröknek adta volna el, de számításába hiba csúszott, mert hogy menthetetlenül beleszeretett. De hiába halmozta el a leányt a kincsek özönével: az nem viszonozhatta szerelmét, hanem hűséges maradt a törökök ellen harcoló kedveséhez.

Kanta pedig igen megszerette, hiszen szíve mélyén jó ember volt, jó családba, szerető szülők közé született. Csakhogy kisgyerek korában öccsével együtt elrabolták anyjától és a távoli, homályos emléken túl csak egy aranylánc és rajta anyjának képe maradt számára azokból a boldog időkből.

Egy nap ismeretlen ifjú vitéz kért éjszakai szállást a várban. Elmondta, hogy egy magyar várból jön és menyasszonyát akarja meglátogatni. Kanta ebből rájött, hogy ez az a férfi, akihez az ő foglya nem akar hűtlen lenni. Felbérelte hát egy bizalmas emberét, aki másnap a Mecsek rengetegében továbbsiető ifjút meggyilkolta, majd bizonyítékul magához vette annak gyűrűjét és nyakláncát.

Mikor az orgyilkos átadta ezeket megbízójának, a rablóvezérbe villámként hasított a felismerés: tulajdon édestestvérét gyilkoltatta meg. Holttestét ezek után elhozatta, hogy a vár tövében temettesse el. Az ifjú vitézt hamarosan menyasszonya is követte a halálba.

Ezek után Kanta megváltozott: nem rabolt, nem hatalmaskodott többé, hanem kincseit szétosztotta a szegények között. Ő maga pedig haláláig magányos remeteként gondozta a két szerelmes sírját.

Kantavár igaz története

A legenda szép és tanulságos, de a valóság ennél sokkal prózaibb. Bár nem ismert a vár történetének minden részlete, valószínűleg a pécsi kántorkanonoknak volt itt a megerősített lakóhelye még a török idők előtt, a 15. század táján.

Fél évezred történelmének viharai után ebből mára alig maradt valami: egy 2m vastag falú öregtorony maradványa, alatta egy üreggel, egy szögletes záródású, talán gótikus kápolna szentélyének alapja és maga a várárok.

A várrom déli oldalán (1930-ban feltárt) földalatti vágatot találunk. Egy korabeli jelentés szerint: "A folyosó 7m hosszú, meredeken lefelé ereszkedik, azután 4m hosszú ív alakú, vízszintes rész következik". A Kantavári barlang bejáratát azóta elzárták, nem látogatható.

Ezt a sok-sok érdekes infót a Geocaching oldalán találtam.

A vár romjai, és még a várfal vonulatai is jól látszódtak. És még talán még  Barlangot is láttuk.

Jól körbejártuk... alaposan megnéztük.... És ugyanazon az úton, amerre jöttünk mentünk is vissza. Először a piros   jelzésen, ereszkedtünk le a meredek domboldalon.

Majd a piros sáv jelzést követően egészen a jól kitáblázott kereszteződésig mentünk.

Ahol újra felvettük a sárga kör  és a zöld kereszt  jelzések fonalát.

Mondanom sem kell...  ha a várhoz végig lefelé haladtunk  (ez már az elején is meglepő volt, mert általában odafelé kell felfelé haladni és visszafelé út a könnyebb lejtős út),  akkor a visszafele utunk végig felfelé vitt. 

Bizony... emelkedő megmászása nélkül a vár és romok megtekintését nem ússza meg az ember.

Szerencsére visszafelé rövidebbnek tűnt az út, még így is, hogy emelkedőnek mentünk végig.

Enyhén lihegve, de még időben felértünk (még mielőtt a Mecsek-rali miatt lezárták volna az utat).

Könnyű túrával gyorsan felfedezhető látnivaló.... és még rom is... ne hagyd ki....

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!